Az 1. leckében ez áll a Szentlélekről:

„Isten közel van, de egészen más, mint mi. Érzékszerveink számára nem elérhető. Ezért saját erőnkből nem tudunk személyes kapcsolatba kerülni vele. A Szentlélek adhatja ezt meg. Arra az emberre mondhatjuk, hogy imádkozik, aki igyekszik nyitottá tenni magát arra, hogy a Szentlélek kapcsolatba hozza Istennel (tehát az Atyával, a Fiúval és Önmagával).”

Az eddigi leckék arról szóltak, hogy emberi képességeinkkel mi mindent tehetünk azért, hogy nyitottá váljunk a Szentlélek működésére. Ebben a leckében a Szentlélek szerepére irányítjuk a figyelmünk.

Már abban is ott van a Szentlélek műve, hogy egyáltalán akarjunk személyes kapcsolatba kerülni Istennel. Az előző leckében említett istenélmények is az Ő ajándékai. Az Isten utáni vágyat (önátadás vágya) is Ő ültette a szívünk mélyére, és Ő segít ezzel a vággyal kapcsolatba kerülni. Ez a vágy az igazi ima mozgató rugója és életben tartója.

A Szentlélek legfőbb szerepe az imában, hogy Ő hozza létre a személyes kapcsolatot Isten és én köztem. A Szentlélek az imában elevenné teszi bennünk a hitet, a reményt és a szeretetet. Ezek elevenné válása, a jelen pillanatra való aktualizálódása jelenti az Istennel való legigazibb találkozást. A hitet, a reményt és a szeretetet azért szoktuk isteni erényeknek nevezni, mert Istentől jönnek, és Istenhez vezetnek minket.

Nézzük meg most részletesebben, hogy mit is jelent a három isteni erény az imában.

A hit meggyőződés arról, amit nem tapasztalunk. A hívő ember hisz abban, hogy Isten minden pillanatban vele van, de nem tartja ezt szem előtt minden pillanatban. Sok minden eltereli a figyelmét ettől. Amikor imának szentelünk egy bizonyos időt, félretesszük a tennivalóinkat, belső csendre törekszünk, tudatosítjuk Isten jelenlétét, és kérjük a Szentlélek segítségét. A Szentlélek műve, ha egy idő után érezzük, hogy nem csak gondolunk Isten jelenlétére, hanem kapcsolatban is vagyunk vele. Ez a hit elevenné válásának ajándéka az imában.

Reményen általában azt a meggyőződést szoktuk érteni, hogy a jövőben valamilyen ajándék részesei leszünk. Reménynek nevezzük azonban azt a meggyőződést is, hogy meg vagyunk ajándékozva már most, bár nem tapasztaljuk ezt a megajándékozottságot. Például valaki a szentáldozáskor nem érez semmit, de meg van győződve arról, hogy most Jézus megajándékozza a testi eggyé válással. Az imában a remény azt jelenti, hogy a Szentlélek elevenné teszi bennem azt a meggyőződést, hogy Isten ajándékai akkor is jelen vannak számomra, ha azokból pillanatnyilag semmit sem érzek.

A szeretet lényege, hogy önmagamból kilépve a szeretett személy felé fordulok. Az imában a Szentlélek adhatja meg, hogy elevenné váljon bennem az elköteleződés arra, hogy az imaidőben figyelmemet egészen Isten felé fordítsam.

Arról ismerhető meg a Szentlélek működése, hogy megajándékozottnak érzem magam. Nem az én törekvésem eredményét tapasztalom, hanem egyszer csak megszületik bennem valami. Ajándéknak érzem a hitet: a jelenlévő Istennel való kapcsolatot. Ajándéknak érzem a reményt: a meggyőződést arról, hogy Isten most ajándékokat ad. Ajándéknak érzem a szeretetet: az elköteleződés megszületését bennem az Isten felé fordulásra.

Gyakorlat:

Imádkozzon az előző leckékben tanultak alapján. Ima közben figyeljen arra, hogyan tapasztalja az isteni erények megjelenését. Általában először a hit szokott megjelenni, aztán a remény, és végül a szeretet.