Régebbi imaélmények kísérthetnek arra, hogy el akarjuk érni ismét. Az is előfordul, hogy elképzelünk, betervezünk magunknak olyan imaélményt, amit még nem tapasztaltunk, de szeretnénk tapasztalni. Mindkét esetben gyengül a nyitottságunk arra, amit Isten valóban ad. Ha ezt észrevesszük magunkon, próbáljunk figyelmünket arra terelni, ami már most itt van, ami már most érzékelhető számunkra. Azt próbáljuk nyitott szívvel, bizalommal befogadni, ami már ténylegesen megmutatkozik, és abban észrevenni Isten működését. Ne pedig arra várjunk, hogy mikor történik már meg az, amit szeretnénk.

Hasonlat: Amikor egy kiránduló letelepszik egy réten, és észrevesz egy katicabogarat, amelyik egy közeli fűszál túloldalán mászik, és csak egy kis részlet látszik belőle, kíváncsiságból megteheti, hogy fölkel, átmegy a fűszál másik oldalára, hogy jobban lássa a katicabogarat. De megteheti azt is, hogy megelégszik azzal, amit most a katica mutat magából, és arra csodálkozik rá. Az utóbbi választás hasonlít az imához szükséges magatartáshoz.

Van, aki arról panaszkodik, hogy az imában nem tapasztal semmit. Inkább úgy kellene fogalmaznia, hogy nem tapasztal semmit abból, amit szeretne. Minden pillanatban tapasztalunk ugyanis valamit. Ez a valami lehet üresség, lehet sötétség. Lehet valami kellemetlen. Istenhez az vezet leginkább, ha elfogadjuk, befogadjuk, ízlelgetjük, megéljük azt, ami a jelen pillanatban megmutatkozik számunkra. Akár érezzük, hogy Isten ajándéka, akár nem. Figyelmünket mindig egészen annak a tapasztalatnak szentelve, amelyet ebben a pillanatban átélünk. Ezzel tudjuk magunkat Istenre bízni, Istennek adni. Így adjuk magunkat Isten kezébe, hogy tegyen velünk bármit.

Gyakorlat:

Vegyük fel az imára alkalmas testhelyzetet (3. lecke), figyeljünk a hangokra és a testérzetekre (4. lecke). Közben próbáljunk minél teljesebben arra figyelni, amit ténylegesen érzünk. Vegyük észre magunkon, ha elégedetlenek vagyunk, mert mást szeretnénk érezni, mint amit ténylegesen érzünk. Ebben az esetben ne nyugtalankodjunk, hanem egyszerűen forduljunk vissza a tényleges tapasztalathoz. Ha a testérzetekkel kapcsolatban begyakoroljuk a nyitottságot, könnyebben leszünk nyitottak az imatapasztalatok terén is.