Akármilyen imaformát is választunk, könnyen előfordul, hogy ima közben – anélkül, hogy akartuk volna – elszalad a figyelmünk, valami máson kezd el járni az eszünk. Fontos, hogy emiatt ne vádoljuk magunkat, hiszen nem mi döntöttünk amellett, hogy másra gondolunk. Amint viszont tudatosodik bennünk, hogy máshol vagyunk a figyelmünkkel, döntési helyzetbe kerülünk.
Ha a megjelent gondolatokat feleslegesnek, lényegtelennek, esetleg bosszantónak ítéljük, az lehet a kísértésünk, hogy megpróbáljuk elhessegetni, elűzni őket. A gondolatokkal való küzdelem azonban az imától vonná el a figyelmünket és az energiánkat. Célszerűbb nem hadakozni ellenük, hanem „békén hagyni” őket, viszont a figyelmünket újra az imára, illetve Isten felé fordítanunk. Mintha azt mondanánk a gondolatainknak: megjelentetek, itt lehettek, de én most nem veletek foglalkozom. Ha így teszünk, a gondolatok lassan maguktól távoznak.

Ha úgy találjuk, hogy az imától elterelő gondolatok egyben jó ötletek további életünk szempontjából, akkor az lehet a kísértésünk, hogy maradjunk náluk, gondoljuk végig őket. Ilyen esetben is térjünk vissza az imához. Az ima idejét szenteljük teljesen az Istennel való kapcsolatnak. Bízzunk benne, hogy ami igazán fontos ötlet, meglátás, arra emlékezni fogunk az ima után is. Azt is megtehetjük, hogy imáink előtt odakészítünk magunk mellé papírt és írószert, és ima alatt a felmerülő ötleteket gyorsan feljegyezzük, majd imádkozunk tovább. Ez segíthet elkerülni az attól való félelmet, hogy megfeledkezünk értékes ötleteinkről.

Jó dolog, ha el tudjuk fogadni, hogy imánk sohasem lesz teljesen összeszedett. Azt is mondhatjuk, hogy az ima nem más, mint az elkalandozásokból újra meg újra visszatérni jelenvaló Istenhez.

Ha azt tapasztaljuk, hogy nagyon könnyen elterelődik a figyelmünk, lehet, hogy gyengült a motiváltságunk az imára. Ilyen esetben idézzük fel, milyen szándékkal, motivációval is kezdtünk neki az imának (lásd: 2. lecke: Az ima elkezdése), és újítsuk meg ezt a szándékot magunkban.

Az is segíthet újra összeszedettnek lenni, ha néhány másodpercig visszatérünk a hangokra és a testérzetekre való figyeléshez.

Gyakorlat:

Imádkozzunk az előző leckék útmutatásai szerint, de előtte tudatosan készüljünk a szétszórtság jelenségének elfogadására és megfelelő kezelésére.

Az ima után tegyük fel magunknak a kérdést: Mit tettem, amikor tudatosodott bennem, hogy szétszórt vagyok?