Imádkozni, vagyis keresni a kapcsolatot Istennel többféle módon lehet. Elmondhatunk például egy kötött szövegű imát, szólhatunk Istenhez a saját szavainkkal, elmélkedhetünk a Szentírás segítségével stb… Bármilyen módon is szeretnénk imádkozni, mielőtt hozzáfogunk az imához, kérdezzük meg magunkat:
Miért is akarok most imádkozni? Mi motivál? Helyes-e a motivációm?

Akkor helyes a motivációm, ha az Istennel való személyes kapcsolat keresésére irányul.
Például, ha azt veszem észre magamon, hogy pusztán azért akarok este imádkozni, mert ez kötelességem, akkor még nem érdemes rögtön elkezdeni az imát. Ez olyan lenne, mintha valaki pusztán azért beszélgetne este a házastársával, mert ez kötelessége.
Ilyen esetben keressük meg magunkban a vágyat az Istennel való személyes kapcsolatra, engedjük, hogy ez felerősödjön bennünk, és akkor kezdjük el az imát, amikor már érezzük, hogy ez a vágy motivál.

A helyes szándékot érdemes ki is mondani magunkban, mert ez által megerősödünk benne.
Néhány példa:
Istenem, most szeretnék találkozni veled.
Szeretném kimondani neked az érzéseimet, vágyaimat.
Szeretnék neked megköszönni néhány dolgot.
Szeretnélek meghallgatni.
Szeretnék elidőzni jelenlétedben.
Most szeretném egy időre a figyelmemet teljesen neked ajándékozni.
Szeretném befogadni a belőled áramló életet úgy, ahogy Te adni akarod.

Ezután kezdjük az imánkat azzal, hogy tudatosítjuk Isten jelenlétét!
Ez fontos ahhoz, hogy az ima valóban személyes kapcsolat keresése lehessen, ne például csak szövegmondás, vagy problémáimon való gondolkodás.

Amikor tudatosítjuk Isten jelenlétét, általában spontán működni kezd a képzeletünk. Például elképzeljük Jézus alakját magunk előtt, vagy mellettünk. Vagy elképzeljük, hogy Isten úgy vesz körül minket, mint a levegő. Vagy valamilyen más módon jelenik meg a képzeletünkben. Hagyatkozzunk nyugodtan spontán képzeletünkre, mert az általában olyan képet mutat Isten jelenlétéről, amely nekem legjobban segíteni tud a vele való személyes kapcsolat megélésében.

Itt szeretném megjegyezni, hogy Isten valójában olyan közel van hozzánk, hogy azt el sem tudjuk képzelni. Egyek vagyunk ővele. A képzeletünk tehát nem egy pontos teológiai igazságot tár elénk, mégis segít kapcsolatba lépni és kapcsolatban maradni Istennel.
Ahogy mélyül vele a kapcsolatunk, változik jelenlétének spontán elképzelése is. Képzeletünk egyrészt egyre közelebbinek mutatja őt, másrészt a képzeletnek egyre kevesebb szerepe lesz jelenlétének tudatosításában. Fontos, hogy ne akarjunk „csalni”, vagyis ne utasítsuk el a spontán felmerülő képzetet, vagy ne akarjuk Őt közelebbinek képzelni. Az imában bízzunk a Szentlélek vezetésében, aki tudja, hogy pillanatnyilag milyen képzeleti kép segít nekünk legjobban Istennel kapcsolatban lenni. Egyetlen ima alatt is megtörténhet, hogy spontán képzeletünk egyre közelebbinek mutatja őt, végül eltűnik az elképzelés, és a vele való egységet éljük meg.

Miután ilyen módon tudatosítottuk Isten jelenlétét, gondoljunk arra, hogy az imához szükségünk van a Szentlélekre. „Gyöngeségünkben segítségünkre siet a Lélek, mert még azt sem tudjuk, hogyan kell helyesen imádkoznunk.” (Róm 8,26)

Kérjük a Szentlélek segítségét saját szavainkkal, saját megfogalmazásunkban.
Néhány példa:
Szentlélek, segíts, hogy igazi személyes találkozás legyen az imám.
Szentlélek, segíts, hogy rátaláljak arra, amit igazán mondani akarok.
Szentlélek, segíts, hogy nyitott legyek bármire, amit Isten most mutatni, adni akar az imában.
Istenem, jöjj segítségemre! (Ezt a zsolozsma imaórái előtt szoktuk mondani.)

Összefoglalva: három mozzanatot említettem, amelyek fontosak az ima elkezdésénél:
1. Motivációim tisztázása, tisztítása.
2. Isten jelenlétének tudatosítása.
3. A Szentlélek segítségül hívása.
Ezek a mozzanatok más sorrendben is megjelenhetnek imánk elkezdésénél. Mindenki veheti őket olyan sorrendben, ahogy neki a legtermészetesebbnek tűnik.

Gyakorlat:
Imádkozzon olyan módon, ahogy szokott (pl. rózsafüzér, szentségimádás, zsolozsma, egyéb kötött szövegű ima, szentmisén való részvétel stb), de figyeljen arra, hogy a fent leírt módon kezdje az imát!