Vannak olyan szerzetesi iskolák, ahol az egyes osztályok számára az osztályfőnök szervezi meg a lelkigyakorlatot. Neki kell a lelkigyakorlathoz helyet és vezetőt találnia. Ez sok nehézséget jelent, főként a nem szerzetes osztályfőnökök számára: Minden évben fejtörést okoz, hogy kit hívjon, mi legyen a téma. A lelkigyakorlat kimenetele bizonytalan, ha olyan vezetőt hív, aki még nem tartott az iskolában lelkigyakorlatot. Segít, ha van az iskolának adatbázisa a bevált lelkigyakorlatvezetőkről, de azokra sem lehet mindig számítani, mert általában elfoglalt emberek.

Ezeket a nehézségeket küszöböli ki, ha az iskola fokozatosan kialakít egy olyan rendszert, amelyben minden évfolyamnak megvan a felelős tanára az iskolán belül, aki ott a lelkigyakorlatot vezeti, és minden évfolyamnak megvan a bevált lelkigyakorlatos programja is. Mi ezt a Váci Piarista Gimnáziumban kb. 10 év alatt alakítottuk ki.

Egy ilyen rendszer kialakításához és működtetéséhez szükség van egy felelős személyre vagy teamre. Az ő működéséről írok ebben a fejezetben, a továbbiakban egyes számban, de mindig oda lehet érteni azt a lehetőséget, hogy ezt a feladatot egy kis munkacsoport (team) látja el.

Arra az esetre gondolva írom le a teendőit saját tapasztalataim alapján, amikor működésének kezdetén az iskolában még egyáltalán nincsenek kiscsoportos lelkigyakorlatok, és így nulláról indulva kezd neki egy évekig tartó fejlesztőmunka vezetésének.

a) Folyamatosan mélyülő önismeretre és istenkapcsolatra törekszik

Az az ember tud másokat hitelesen Isten keresésére hívni, aki maga is komolyan keresi Istent. Lelkiségének kisugárzása így egyre meghatározóbb lesz a tanárok és a diákok számára.

Másrészt minél több tapasztalata van egy vezetőnek a lelki életről, minél nagyobb rálátással rendelkezik a belső útra, annál célirányosabban tud másokat vezetni, mert amikor valakit előre segít, hosszabb távú célokat is lát maga előtt.

A Szentlélek útján való haladásban segít, ha van lelkivezetőm, ha minden nap szánok legalább 20 percet az Istennel való csendes együttlétre, ha esténként Istennel együtt visszatekintek a napra, ha évente részt veszek csendes imádságos lelkigyakorlaton. (Az én tapasztalatom szerint leginkább az egyénileg vezetett és a szemlélődő lelkigyakorlatok segítenek az Istennel való személyes mély találkozáshoz.)

b) Saját tapasztalatot szerez a kiscsoportos lelkigyakorlatról résztvevőként

Az én esetemben az Alois Berger felnőtteknek tartott kiscsoportos lelkigyakorlatán történt meg. Sajnos azóta nem tudok róla, hogy tartana Magyarországon ilyen lelkigyakorlatokat. Viszont már több egyházi iskolában vannak olyanok, akik bizonyára megkérhetők arra, hogy elmenjenek egy másik iskolába, és néhány tanárnak vezessenek ilyen lelkigyakorlatot abból a célból, hogy legyen saját tapasztalatuk róla.

c) Tanulja a csoportvezetést és a lelkigyakorlatvezetést elméleti és tapasztalati úton.

Ennek sok formája lehetséges. Talán a legkézenfekvőbb ellátogatnia egy másik iskolába, ahol már működnek kiscsoportos lelkigyakorlatok, és bekapcsolódni néhány lelkigyakorlatba megfigyelőként, majd csoportvezetőként. Így lehetősége van megpróbálni gyakorlatba ültetni azt, amit fentebb a csoportvezető működéséről írtam.

Ezután az lehetne a következő lépés, hogy összegyűjt egy 6–10 fős kis csoportot saját iskolája olyan tanáraiból, akik alkalmasak csoportvezetésre (lásd 4. fej. b pont), és nyitottak arra, hogy a jövőben kiképzést nyerjenek iskolai kiscsoportos lelkigyakorlatok vezetésére. Ha nekik vezetne egy kiscsoportos lelkigyakorlatot, azzal egyrészt maga is tapasztalatot szerezhetne az önálló lelkigyakorlatvezetésben, másrészt megismertethetné az illető tanárokkal a kiscsoportos lelkigyakorlat módszerét.

Ezután már vállalkozhatna arra, hogy az iskola egyik osztályának lelkigyakorlatot vezet. A csoportvezetők azokból a tanárokból kerülhetnének ki, akikkel már lelkigyakorlatozott. Itt tudná igazából a gyakorlatban kipróbálni, amit fentebb a lelkigyakorlatvezető működéséről írtam.

d) Szervezi az iskola lelkigyakorlatos rendszerének fokozatos kialakítását.

A következő években ez a kis csapat más osztályoknak is tarthat lelkigyakorlatot. Így az évek során egyre nagyobb gyakorlatot szereznek a lelkigyakorlatvezetésben. A tapasztalatok alapján érdemes a programokat javítani, fejleszteni, majd később egy másik osztálynál is felhasználni. Ha egy program beválik egy adott évfolyamon, akkor attól kezdve érdemes azt a programot minden évben ismételni az adott évfolyamon, így energia szabadul fel más évfolyamok programjának kidolgozására. Így évről évre gyarapodhat a kidolgozott programmal rendelkező évfolyamok száma.

Az évfolyamok programjának kiépítésében különös gondot kell fordítania az életkori sajátságok figyelembevételére, valamint arra, hogy az egymás utáni évfolyamok lelkigyakorlatos programjai jól illeszkedjenek egymáshoz, és ne csak témájukban, hanem formájukban is változatosak legyenek.

e) Meghagyja az osztályfőnök szabadságát

Ha kialakultak az egyes évfolyamok programjai, azok mindig rendelkezésre állnak, és ez nagy segítség. Az osztályfőnök azonban megtehesse, hogy más programot szervez, más vezetőt kér fel, ha jónak látja. Természetesen jó, ha egyeztet erről a lelkigyakorlatokért felelős személlyel.

f) Lelkigyakorlatvezetőket kér fel az egyes évfolyamok lelkigyakorlataira.

Ahogy épül az iskola lelkigyakorlatos rendszere, egyre több osztálynak lesz kiscsoportos lelkigyakorlata. Elérkezik az idő, amikor már nem lesz képes minden osztály lelkigyakorlatának vezetésére. Ezért bizonyos évfolyamok lelkigyakorlatainak vezetését más tanárra kell bíznia. Olyanokat kérjen fel, akiknek szintén vannak saját tapasztalatai kiscsoportos lelkigyakorlatokon való részvételről[1], és már gyakorlott csoportvezetők. Úgy gondolom, hogy egy adott évfolyam lelkigyakorlatainak vezetését fokozatosan tudja átadni. Tegyük fel például, hogy a 9. évfolyam lelkigyakorlatait szeretné rábízni egy Tamás nevű tanártársára. Érdemes egy alkalommal meghívnia Tamást a 9-es lelkigyakorlatra, hogy legyen csoportvezető, és közben figyelje meg a lelkigyakorlatvezető munkáját. A következő évben megint legyenek ott mindketten a 9-es lelkigyakorlaton, de Tamás legyen a lelkigyakorlatvezető, ő pedig figyelje, segítse, és jelezze vissza neki észrevételeit. A harmadik évben valószínűleg Tamás már önállóan vezethet lelkigyakorlatot a 9. évfolyamon.

Tapasztalt lelkigyakorlatvezetőt arra is megkérhet, hogy új programot dolgozzon

ki valamelyik évfolyam számára.

g) Egyeztet az iskola vezetésével az egyes osztályok lelkigyakorlatának időpontjáról.

A lelkigyakorlatok összehangolása az iskolai tanítással nem könnyű dolog. Ha csak néhány osztály lelkigyakorlatozik egy időben, akkor a lelkigyakorlatvezető és csoportvezető tanárokat, valamint az osztályfőnököket helyettesíteni kell a tanítási órákon. Azt, hogy minden osztály egyszerre menjen lelkigyakorlatra, nagyon nehéz megszervezni, mert ahhoz nagyon sok lelkigyakorlatvezetésre alkalmas tanár kell. Ezen kívül nehéz lenne minden osztálynak külön helyet találni a lelkigyakorlatra. Ennél megvalósíthatóbb, ha az osztályok fele lelkigyakorlatra, másik fele osztálykirándulásra megy. Egy másik alkalommal pedig azoknak lesz osztálykirándulás, akik már lelkigyakorlatoztak, és azok lelkigyakorlatoznak, akiknek már volt osztálykirándulás.

Ennél jobban nem akarok belemenni lehetőségek taglalásába, mert azt úgyis minden iskolának magának kell végiggondolnia. Csak érzékeltetni akartam, hogy szükség van a lelkigyakorlatokért felelős személy és az iskola vezetése közötti párbeszédre ahhoz, hogy a rendszer kialakításában a lelkigyakorlatok szempontjai és a tanítás szempontjai egyaránt érvényesüljenek.

Sokat könnyít a szervezésen, ha a szülők és az öregdiákok között is vannak, akik vállalnak csoportvezetést a lelkigyakorlatokon. Ha jelenlegi idősebb diákokat is felkérünk, hogy kellő felkészítés után csoportot vezessenek kisebbeknél, akkor azzal a csoportvezető diákok is értékes tapasztalattal gazdagodnak.

h) Adatbázissal segít a lelkigyakorlatvezetőknek és az osztályfőnököknek

Fentebb említettem, hogy alapvetően a lelkigyakorlatvezető feladata, hogy csoportvezetőket gyűjtsön a lelkigyakorlatra. Viszont ez nem mindig könnyű. Segíthet nekik, ha központilag számon tartja azoknak a szülőknek, öregdiákoknak és egyéb ismerősöknek az elérhetőségét, akik megkérhetők csoportvezetőnek.

Hasonlóképpen tud segítséget nyújtani az osztályfőnököknek a bevált lelkigyakorlatos helyek számontartásával és a lista elérhetővé tételével.

[1] Ezt a feltételt a csoportvezetők kiválasztásánál nem említettem. Természetesen csoportot is jobban lehet vezetni saját lelkigyakorlatos tapasztalatokkal. Viszont olyan sok csoportvezetőre van szükség az iskola lelkigyakorlataihoz, hogy kiválasztásuk alkalmával ez irreális követelmény volna. A saját lelkigyakorlatos tapasztalat lényegesen fontosabb a lelkigyakorlatvezetéshez, mint a csoportvezetéshez.