A lelkigyakorlatvezető az, aki nem csak egy csoportot vezet, hanem egy egész osztály lelkigyakorlatát.

a) Egyeztet az osztályfőnökkel a lelkigyakorlat külső körülményeiről

Felnőttek és diákok lelkigyakorlatainak lényege egyaránt az, hogy kiszakadunk a mindennapi teendőink közül, hogy intenzívebben találkozhassunk Istennel és önmagunkkal. Kiscsoportos lelkigyakorlat esetén mélyebben találkozunk egymással is. Ehhez megfelelőbb, ha a mindennapi környezetünkből is kiszakadunk. Ezt a célt szolgálják a felnőttek esetében a lelkigyakorlatos házak. A diáklelkigyakorlatokat is jobb nem az iskola épületében tartani. Az 5. és 6. osztályosokat estére haza szoktuk engedni, de a nagyobbakkal igyekszünk olyan helyet találni, ahol ott tölthetik az éjszakákat is. Az esténkénti hazamenetel ugyanis könnyen kizökkentheti őket a lelkigyakorlat légköréből. Sőt, ilyen esetben a lelkigyakorlatos idő is veszít intenzitásából, mert délután már többen azzal vannak elfoglalva, hogy melyik busszal tudnak majd hazamenni. Az esték meghitt hangulatúak tudnak lenni, ezeket kár lenne kihagyni a lelkigyakorlatból. Az tapasztaljuk, hogy különösen a második este fontos. Addigra ugyanis már elmélyültebbek lesznek, és egymással is összeszoknak. A második estére szoktuk tenni a szentségimádást, ami így legtöbbször a lelkigyakorlat csúcspontjává válik. Ebből az látszik, hogy érdemes olyan időtartamra tervezni a lelkigyakorlatot, hogy két éjszakát is magába foglaljon.

A hely megválasztásakor figyelembe kell venni azt is, hogy szükség van annyi megfelelő méretű helyiségre, ahány kiscsoportra osztjuk majd az osztályt. Kell egy nagyobb terem is, amelyben az egész osztály elfér, mert közös részei is vannak a lelkigyakorlatnak. Lehetőleg templom is legyen a közelben, hogy szentmisére, szentségimádásra legyen lehetőség oda menni. Ezen kívül érdemes olyan helyet választani, ahonnan könnyen elérhető a természet. A megüresedett falusi plébániák épületei például sok esetben alkalmasak diáklelkigyakolatra. Természetesen még jobb, ha a ház minden településtől távol van valahol a természetben.

A lelkigyakorlat plusz anyagi terhet ró a szülőkre. Ezért az osztályfőnöknek jó előre beszélnie kell a szülőkkel arról, hogy mért jó, hogy lelkigyakorlat is lesz az osztályprogramok között, és miért érdemes a plusz költségek ellenére is ott aludniuk a helyszínen. Ha van rá az iskolának anyagi fedezete, akkor az igazgatóval megbeszélve mindjárt jó felajánlania, hogy segít azoknak a szülőknek, akiknek szükségük van rá. Nem lenne jó ugyanis, ha anyagi okok miatt maradna le az osztály az ott alvásos lelkigyakorlat előnyeiről.

b) Munkatársakat (csoportvezetőket) gyűjt a lelkigyakorlat vezetéséhez

A mi lelkigyakorlatainkon a csoportvezetők szerepét eddig leginkább szülők, tanárok, öregdiákok, és újabban idősebb diákok töltötték be.

A lelkigyakorlatvezető részére nagy segítség lehet egy iskolai adatbázis, amely tartalmazza azokat a szülőket, öregdiákokat, ismerősöket, akik szívesen vállalnak csoportvezetést és alkalmasak is rá. Természetesen előnyös, ha sikerül olyan csoportvezetőket találnia, akiket már eleve ismer, és jól együtt tud működni velük.

A csoportvezetők felkérésekor figyelembe kell vennie a csoportvezetéshez szükséges kompetenciákat. Az előző fejezetben, amely a csoportvezető működéséről szól, az egyes alfejezetek támpontokat adnak a szükséges kompetenciák összegyűjtéséhez:

1. Legyen elég határozott ahhoz, hogy mederben tudja tartani a csoport tevékenységét, ugyanakkor kellő türelemmel is rendelkezzen ehhez.
2. Képes legyen kellő rugalmassággal kezelni a programot.
3. Tudjon elfogadó, megértő lenni a diák gyöngeségei iránt. „A megroppant nádat nem töri el, a füstölgő mécsbelet nem oltja ki.” (Mt 12,20)
4. Képes legyen saját gondolatait félre téve meghallgatni a diákot.
5. Keresztény értékrendje legyen példaértékű a diákok számára. Arról képes legyen tanúságot tenni kellő pillanatban.
6. Képes legyen a lelkigyakorlat folyamán legalább nagy vonalakban számon tartani az egyes diákok belső történéseit.
7. Legyen kész arra, hogy négyszemközt is beszélgessen diákokkal, de ebben ne a saját igényei vezessék, hanem a diák javát tartsa szem előtt.
8. Kész legyen a vezetés során mindent megtenni, ami tőle telik, de az eredményt a Szentlélektől remélje. Ne magához kötni, hanem Istenhez vezetni akarja a diákokat.
9. Legyen benne igény, hogy a lelkigyakorlat alatt ő maga is növekedjen belsőleg, és így ne csak a diákok kedvéért végezze a feladatokat.

c) Imádkozik a lelkigyakorlat gyümölcseiért a csoportvezetőkkel

„Kérjetek, és adatik nektek, keressetek, és találtok, zörgessetek, és megnyittatik nektek” (Mt 7,7).

Az együttes kérő imának természetesen különböző formái lehetnek. Én, ha csak tehetem, fél órát szoktam imádkozni a csoportvezetőkkel kitett Oltáriszentség előtt, mielőtt a lelkigyakorlatról beszélgetnénk. Ennek az imának nincs előre meghatározott programja. A jelenlevők bármelyike kezdeményezhet spontán egy éneket, egy kötött imát, vagy imádkozhat hangosan a saját szavaival. Van, aki az oda készített Szentírásból olvas fel egy részletet.

Miért szánunk az imára ilyen sok időt? Nem lehetne rövidebben is Isten elé tárni kéréseinket?

Természetesen Isten igen hamar megérti, hogy mit akarunk kérni. Még ki sem kellene mondani. Mi viszont azt szeretnénk, hogy az ima ideje alatt a mi lelkünk is alakuljon. Ehhez időre van szükség. Tapasztalni szoktuk, hogy ez alatt a fél óra alatt növekszik bennünk a bizalom Isten segítségében, nagyobb egységbe kerülünk Jézussal és egymással.

Előfordul, hogy a csoportvezetőkkel csak kevesebb időt tudunk együtt tölteni. Ilyenkor csak röviden imádkozunk a megbeszélés előtt.

Vannak olyan ismerőseim, akik a lelkigyakorlatok alatt szívesen segítenek imájukkal a háttérben. Őket minden alkalommal kérem erre, amikor lelkigyakorlatot kezdek vezetni.

d) Megtervezi a lelkigyakorlat programját a csoportvezetők bevonásával

A programtervezéskor először a lelkigyakorlat témáját kell meghatároznia. Ehhez tudnia kell, hogy az osztály hány év óta jár egyházi iskolába, és milyen témájú lelkigyakorlatokat végzett már. Figyelembe kell vennie az életkori sajátságokat, a diákok hitbeli elkötelezettségének mértékét és az osztály aktuális helyzetét: felmerült e valami olyan téma az osztályban, amivel jó volna foglalkozni a lelkigyakorlaton. Mindezek felmérésében elsősorban az osztályfőnök és a hittanár segítségére lehet számítani. Hasznos lehet találkoznia az osztállyal, esetleg csak néhány diákkal, akik megfelelően tudják képviselni az osztályt. Ha van az iskolában olyan személy, aki felelős az összes lelkigyakorlat szervezéséért, akkor természetesen vele is egyeztetnie kell a témáról.

Ha eldöntötte a lelkigyakorlat témáját, érdemes megkérnie más, tapasztalt lelkigyakorlatvezetőket, hogy adjanak ötleteket az adott téma feldolgozásához. Ezután legalább vázlatosan gondolja át, milyen gyakorlatokat látna alkalmasnak. Az a tapasztalatom ugyanis, hogy ha nincs még semmi elgondolása, és úgy jön össze a csoportvezetőkkel tervet készíteni, akkor nulláról indulva nagyon nehéz lesz kialakítaniuk a tervet.

Amikor összejön a csoportvezetőkkel, éreztesse velük, hogy szívesen lát változtatási javaslatokat vagy új ötleteket.

A lelkigyakorlatot elejére érdemes meghallgatókört tervezni: ki milyen érzésekkel érkezett a lelkigyakorlatra, mit remél, mitől tart? Ez lehet közösen az egész osztállyal, aminek előnye, hogy mindenki mindenkit hall, viszont hátránya, hogy a teljes osztály előtt nehezebb őszintén megnyílni, ezért sablonosabb válaszokra számíthatunk. Történhet kiscsoportban is, ahol mélyebbek a megnyilatkozások, viszont a csoport elszigetelt marad a többiektől. Én inkább az egész osztály körében szeretem meghallgatni őket, mert a kiscsoportos munka úgyis túlsúlyban lesz a lelkigyakorlaton. Ennek a meghallgatókörnek nemcsak az a szerepe, hogy a vezetők tisztábban lássák a diákok hozzáállását a lelkigyakorlatokhoz. A diákok is jobban tudatosítják érzéseiket. Azonkívül, ha valaki nem szívesen jött el, és rossz kedvű, oldódhat is a rossz kedve attól, hogy kimondja. Fontos mindjárt a lelkigyakorlat előtt éreztetni velük, hogy elfogadjuk az érzéseiket. Miután a vezetők is bemutatkoztak, és elmondták érzéseiket, a Szentlélek segítségül hívásával kezdjük meg a lelkigyakorlatot. Ennen egyik legjobb formája a közös éneklés. A legtöbb olyan énekünk, amely a Szentlelket kéri, azt kéri tőle, hogy jöjjön el, szálljon le ránk. Jó tudatosítani magunkban és a diákokban, hogy a Szentlélek már bennünk van. Inkább arra érdemes kérnünk, hogy segítsen minket több bizalomra, nyitottságra és figyelmességre, hogy bennünk való működését felismerjük, és együtt működjünk vele. Ha tudunk, válasszunk olyan éneket, melynek szövege ezt fejezi ki. Pl. a Jézus, életem, erőm, békém…kezdetű taizei ének: „…már nincs mit félnem, mert bennem élsz.”

A programtervezésnél fontos szempont, hogy az egymás utáni gyakorlatok kapcsolódjanak egymáshoz valamilyen szempont szerint. Ne legyenek egymástól elszigetelve, hanem egymásra épülve sorozatot alkossanak. Legyen íve a lelkigyakorlatnak. A jól felépített gyakorlatsor egyes gyakorlatai erősítik és kiegészítik egymás hatását. Ennek kialakítását könnyíti, ha a lelkigyakorlatot résztémák szerint szakaszokra bontjuk. Ha például a lelkigyakorlat fő témája a személyes kapcsolatok, akkor egy jó felosztás lehet a következő: a első szakaszban a másokkal való kapcsolatainkra figyelünk, a másodikban az önmagunkkal való kapcsolatunkra, a harmadikban pedig Istennel való kapcsolatunkra.

Egy másik szempont, hogy a gyakorlatok jellege, formája változatos legyen. Például jó módszer ugyan, hogy a csoporttagok egy csomagolópapíron összegezik érzéseiket, gondolataikat, de ha a lelkigyakorlaton minden kérdést így dolgoznánk fel, igen monoton lenne a lelkigyakorlat. Ideális az lenne, ha a gyakorlatok egy lelkigyakorlaton belül mind különböző jellegűek lennének. Ilyen különböző formák például: rajzolás, agyagfigura készítés, gondolataink és érzéseink leírása egy papírra, képmeditáció, szómeditáció, szemlélődés a természetben, képzeti szemlélődés, levélírás Jézusnak, szentségimádás, páros beszélgetés, önismereti teszt, közös szentírásolvasás, mozgással járó gyakorlat stb. Váltogassuk a társas munkaformákat is: nagycsoport (egész osztály), kiscsoport, páros munka, egyéni munka.[1] Ahhoz, hogy a diákok szívesen végezzenek egy gyakorlatot, nem elég a gyakorlat témájának újdonsága és érdekessége. Az is fontos, hogy a téma feldolgozása számukra újszerű formában történjen. Arra is figyelni kell, hogy az előző évek lelkigyakorlataiban milyen formák szerepeltek, és törekedni kell arra, hogy a régebbi lelkigyakorlatokhoz képest is legyen változatosság a formákban. Vannak viszont olyan formák, amelyeket minden lelkigyakorlaton alkalmazhatunk, nem válik számukra unalmassá. Ilyen például a szentségimádás vagy a természetben való szemlélődés.

A program tervezéskor ügyelnie kell a gyakorlatok és a felüdülési idők megfelelő arányára. Ne legyen túlfeszített a lelkigyakorlat. Minden gyakorlat után legyen legalább 25 perc felüdülés. Ilyenkor az a legjobb, ha valamilyen szabadtéri játékot játszunk a gyerekekkel. A lelkigyakorlatvezető, az osztályfőnök és a csoportvezetők készüljenek fel arra, hogy tudjanak játékokat kezdeményezni. Gondoskodjanak megfelelő eszközökről is (labda, métaütő stb.) Részesítsük előnyben azokat a játékokat, amelyekben az egész osztály részt tud venni, pl. méta. A diákoknak ez általában nagyobb élményt jelent, és építi az osztályközöséget. A kisebbeket (5-7. évfolyam) rend szerint könnyebb rávenni a játékra. A nagyobbaknak több igényük van arra, hogy ilyenkor beszélgessenek egymással. Az ebédszünet a felüdüléssel, játékkal együtt lehet akár kétórás is. Ha a diákok nem elég lelkesek a játékra, akkor érdemes az ebéd utáni hosszabb lazításkor fél óra kötelező közös játékot szervezni, és előre kihirdetni, hogy fél óra után, aki akarja, befejezheti a játékot. Többször tapasztaltam, hogy ez alatt a fél óra alatt be tudnak lelkesedni, és utána is viszonylag sokan folytatják a játékot.

A kisebbeknél (5-7. évfolyam) megfelelőbbek a rövidebb (maximum 1 órás) gyakorlatok. A nagyobbaknál nekem legjobban a 75 perces gyakorlatok és 45 perces felüdülési idők váltak be. Túl rövid gyakorlatok sem jók, mert idő kell az elmélyüléshez.

Estére rendszerint elfáradnak, ezért vacsora utánra már nem érdemes kiscsoportos gyakorlatot tervezni. Viszont, ha már lazítottak kb. egy órát a vacsora után, érdemes valami hangulatos közös programot tenni az estébe, pl. gyertyafényes szentmisét vagy szentségimádást, esetleg filmnézést. Az esti túl sok irányítatlan szabad idő nem jó irányba mozdítja el a fegyelmi helyzetet és a lelkigyakorlat légkörét.

A lelkigyakorlat végén érdemes egy meghallgatókört tartani arról, hogy kinek mit jelentett a lelkigyakorlat, mik voltak a legfontosabb élményeik, mit visznek haza magukkal. Ezt a bevezető körhöz hasonlóan lehet kiscsoportban vagy egész osztállyal tartani. Én szentmisével szeretem zárni a lelkigyakorlatot, és ebben a szentmisében 1-2 mondatos prédikáció után tartom meg a meghallgatókört az egész osztály részvételével.

Amikor összeállt a lelkigyakorlat terve, érdemes egy emlékeztetőt írni róla az osztályfőnök és a csoportvezetők részére, és mindegyiküknek adni belőle egy kinyomtatott példányt, hogy a lelkigyakorlat alatt vezérfonalat adjon nekik. Ebben fontos leírni a pontos időpontokat, pl. mikor indul a busz, mikor kezdjük és mikor fejezzük be az egyes gyakorlatokat stb. Azonkívül le kell írni, hogy az egyes gyakorlatoknál mit kell tennie a csoportvezetőnek.

Jóval egyszerűbb a lelkigyakorlatvezető dolga, ha egy korábbi lelkigyakorlat bevált programját alkalmazzák. Ilyenkor csak át kell néznie a gyakorlatokat a csoportvezetőkkel, és az esetleg felmerülő változtatási javaslatokat beépítenie. Az időpontok is változhatnak, főleg, ha más helyszínen lesz, mint az előző. Meg kell azonban őrizni éberségünket, és feltenni a kérdést, hogy a régóta bevált feladatsor tényleg jó-e most is ennek a konkrét osztálynak.

e) Vezeti a lelkigyakorlatot

Jó, ha ő maga is vezet csoportot. Így jobban érzékeli a diákok reakcióit.

Elsősorban ő az, aki az egész osztály előtt beszél a diákoknak. Ilyenkor az a fő feladata, hogy a diákok motiváltságát erősítse a lelkigyakorlat végzéséhez.

Jó, ha még a lelkigyakorlat előtti napokban benéz az osztályhoz, ismerkedik velük, mond néhány szót a lelkigyakorlatról, lehetőséget ad, hogy kérdezzenek.

A lelkigyakorlat elején érdemes beszélnie a lelkigyakorlatozás értelméről, valamint a jelenlegi téma fontosságáról. A kiscsoportos munka szabályait is mutassa be, még akkor is, ha az osztály nem először lelkigyakorlatozik. Igyekezzen ráhangolni a diákokat a lelkigyakorlatra. Hangneme legyen barátságos.

Az egyes gyakorlatok előtt gyűjtse össze az osztályt egy terembe. A szünet után alkalmas módja az újra elcsendesedésnek a néhány perces éneklés (pl. Taize-i ének). Még jobb, ha valaki gitárral is tudja kísérni. Az ének után mondja el a következő feladat lényegét, és mutassa meg, hogyan kapcsolódik az előző gyakorlatokhoz. Időnként érdemes összefoglalnia, hogy mi történt eddig a lelkigyakorlaton, és hogyan vezet tovább minket a következő gyakorlat végzése. A diákok lássák, hogy mit miért csinálunk.

Színesíti a lelkigyakorlatot, ha némely gyakorlatok bevezetését csoportvezetőre bízza. Ezen kívül a csoportvezetőket arra is érdemes megkérnie, hogy a bevezetések alkalmával mondjanak el az életükből egy olyan élményt, ami az aktuális témához kapcsolódik. Például, ha a lelkigyakorlat az egyéni élethivatás megkeresésére irányul, egy csoportvezető tanúságot tehet arról, hogyan találta meg az élethivatását, és ez hogyan tette gyümölcsözőbbé az életét. A csoportvezetők élménybeszámolói is azt a célt szolgálják, hogy a diákok motiváltabbak legyenek a gyakorlatok végzésére.

Előfordulhat, hogy nem szükséges a bevezetés, mert szinte magától értődő az előző gyakorlatokkal való kapcsolat. Ilyenkor a szünet után mindenki közvetlenül a kiscsoportos munka helyére mehet.

Ügyeljen rá, hogy a felüdülési időkben legyen, aki szervezi a játékot (osztályfőnök, valamelyik csoportvezető, egy rátermett diák, vagy ő maga).

Ha valami miatt időeltolódás következik be a leírt programhoz képest, például késik a busz fél órát, és csak később tudják kezdeni a programot, készítsen egy módosított tervet, és azt beszélje meg a csoportvezetőkkel és az osztályfőnökkel.

f) Segítséget nyújt a csoportvezetőknek a lelkigyakorlat alatt

Keresi az alkalmat, hogy mikor tud velük beszélgetni. Ideális az volna, ha minden gyakorlat után lehetne végezni egy kis kiértékelést, és a nap végén egy hosszabbat.

Először azt érdemes megkérdeznie, személyesen hogy érzik magukat. Utána pedig érdeklődni a csoportban történtek iránt. Amikor elakadás esetén segíteni próbál, gondolnia kell arra, hogy a csoportvezetőnek szüksége van megerősítésre, hogy a kudarc ne törje le, ne gondolja magát alkalmatlannak a feladatra.

Mindez történhet négyszemközt is, de általában az a jobb, ha összejön az összes csoportvezetővel, és mindnyájan hallhatják egymás élményeit is.

g) A lelkigyakorlat végén koordinálja a kiértékelést

A csoportvezetőkkel és az osztályfőnökkel érdemes még a lelkigyakorlat vége felé összejönnie, hogy megosszák tapasztalataikat, levonják a tanulságokat. A lelkigyakorlat után ugyanis nehézkessé válik ehhez a közös időpont megtalálása.

A diákok a záró körben már adnak visszajelzést, de e mellett fontos a következő napokban írásban is választ kérni tőlük néhány kérdésre. Ilyen kérdések lehetnek például: Mi volt a legjobb élményed a lelkigyakorlaton? Mi volt a legrosszabb élményed? Melyik gyakorlat tetszett a legjobban, és miért? Melyik gyakorlat nem tetszett, és miért? Közelebb kerültél-e Istenhez? Ha igen, mi segített ehhez? Miben növekedett az önismereted? Hogyan változott a kapcsolatod osztálytársaiddal? Mit változtatnál a lelkigyakorlat szervezésén? Milyen egyéb mondanivalód van? Mondjuk meg a diákoknak előre, hogy kik fogják elolvasni a válaszaikat, vagyis kik számára fogalmazzák meg. Jó, ha utólag döntik el, aláírják-e a nevüket, vagy sem. Van, aki őszintébben tud név nélkül írni. Viszont azért örülhetünk, ha valaki ráírja a nevét, mert akkor szükség esetén szóban is meg tudjuk beszélni vele, amit írt, és jobban meg tudjuk érteni.

Miután elolvasta a diákok írásait, készítsen feljegyzéseket arról, amit fontosnak lát a jövőre nézve. Mit érdemes megtartani? Min érdemes változtatni? Megfelelő volt-e a témaválasztás? A gyakorlatokat szívesen végezték-e a diákok? Volt-e elég szünet, játék? Alkalmas volt-e a program arra, hogy a diákok Istennel, önmagukkal és a többiekkel mélyebben találkozhassanak? Alkalmasnak bizonyultak-e az egyes csoportvezetők?

Ossza meg meglátásait az iskola lelkigyakorlataiért felelős személlyel is.

[1] A társas munkaformák megfelelő alkalmazásáról lásd: Keszeli Sándor: Felnőttek katekézise, Szeged, [kézirat] 2006, 51-53.