Nemcsak a szerzetesi iskoláknak, hanem a többi egyházi iskolának is szüksége van segítségre ahhoz, hogy a diákok passzív részvételét jelentő lelkigyakorlatokról áttérjenek olyan formákra, amelyek – tapasztalathoz juttatva a diákokat – a keresztény életben való elmélyüléshez szükséges képességet fejlesztenek. Ezért időszerűnek látom, hogy írjak a kiscsoportos lelkigyakorlatokkal kapcsolatos tapasztalataimról.

Olyan írást szeretnék készíteni, amely kellően részletesen tárgyalja a kiscsoportos lelkigyakorlatok módszerét ahhoz, hogy az alapján el lehessen kezdeni akár egy nem szerzetesi egyházi iskolában is azok bevezetését. A nem szerzetesi iskolák ugyanis több segítségre szorulnak, mert nem támaszkodhatnak bennük működő szerzetesek lelkiéleti tapasztalataira.

Az első részében általánosan szeretném leírni a módszer lényegét, a továbbiakban pedig konkrét példákat bemutatni.