Felmerülhet a kérdés, hogy az a változás, amit a szerzetesi iskolákban láthatunk, összhangban van-e a katekézissel kapcsolatos egyházi megnyilatkozásokkal.
Az Egyház hivatalos útmutatásai közül a KÁD (A katekézis általános direktóriuma) és az MKD (Magyar kateketiai direktórium) vonatkozik a katekézisre. Ezeket olvasva nem találtam semmit, ami ellene szólna annak, hogy az iskolai lelkigyakorlatok kiscsoportosak legyenek. Inkább ellenkezőleg: találtam sok olyan részletet, amely teljesen összhangban van a kiscsoportos lelkigyakorlatok valamilyen jellegzetességével. Ezeket a részleteket gyűjtöttem itt össze:
A kiscsoportos lelkigyakorlatok a prédikációsoktól leginkább abban térnek el, hogy a résztvevőknek lényegesen aktívabb szerepe van. A katekézis direktóriumai kifejezetten támogatják azt, hogy a katekézisben a növendékeknek aktív szerepe legyen:
„A katekézis folyamatában a növendéknek tevékeny, tudatos és felelős személyként kell viselkednie, s nem lehet egyszerű, néma és passzív befogadó.” (KÁD 167)
„Ezért a fiatalokat nem szabad csupán a katekézis tárgyának tekinteni, hanem úgy kell szemlélni, mint »aktív alanyokat, az evangelizáció tevékeny résztvevőit és a társadalmi megújulás megvalósítóit«[1].” (KÁD 183)
„A fiatal nem tárgya a katekézisnek, hanem a katekétával együtt cselekvő résztvevője.” (MKD 3.3.2.3.)
„A katekétának kerülnie kell azt, hogy alkalmazott módszere egyoldalú folyamatot alakítson ki, amelyben a katekézis növendékét csupán passzív befogadónak tekinti.” (MKD 10.1.)
Fontos újdonsága a kiscsoportos lelkigyakorlatoknak a csoportmunka, amelyben benső tapasztalatok, sőt hittapasztalatok megosztására kerül sor. Ennek keresztény közösséget formáló hatása van. A direktóriumok erősen kinyilvánítják, hogy a keresztény nevelésnek közösségben kell történnie, és célja is a keresztény közösség kialakítása:
„A katekézis a keresztény embert fölkészíti arra, hogy közösségben éljen és tevékenyen vegyen részt az Egyház életében és küldetésében.” (KÁD 86)
„Az egyes emberekre figyelés nem feledtetheti, hogy a katekézis címzettje a keresztény közösség, mint ilyen és benne minden személy.” (KÁD 168)
„A keresztény közösség a katekézis kiindulópontja, helye, célja és egyben módszere is.” (MKD 1.8.)
„A fiatalok katekézisében kiemelt szerepe van a közösségnek, mint az elhangzott evangéliumi tanítás alapvető értelmező közegének, és a keresztény személy kialakulását elősegítő, semmi mással nem helyettesíthető eszközének.” (MKD 3.3.2.3.)
„A fiatalok hitének fejlődésében alapvető jelentősége van a közösségi foglalkozásoknak, feladatoknak és élményeknek. A katekézis felelősei törekedjenek arra, hogy a csoportokból – lehetőség szerint az iskolai hittanos osztályokból is – közösség alakuljon ki.” (MKD 6.2.)
Összegezve a direktóriumok útmutatásait:
- A katekézis folyamatában a fiatalok aktív szerepet kapjanak!
- Kerülni kell az egyoldalú folyamatokat, mert a fiatalok passzivitásához vezetnek.
- Fontos az egyes emberekre való figyelés.
- A katekézis közöségben történjen, és készítsen fel a közösségi életre!
Megállapíthatjuk, hogy a katekézisről szóló direktóriumokban leírtak egyérteműen bátorítást jelentenek az egyházi iskolák fentebb leírt útkereséséhez.[2]
[1] A KÁD itt II. János Pál pápa apostoli buzdítását idézi: Christifideles laici, 1988, 46.
[2] Bátorítást találunk a katekézis egyéb mai irodalmában is. A katekézis helyes módszereiről, amelyek egybecsengenek a kiscsoportos diáklelkigyakorlatok módszerével, lásd például: Keszeli Sándor: Alapvető kateketika. Bevezetés a kateketika elméleti alapjaiba katekétáknak [online], Gál Ferenc Főiskola, Szeged [2018.04.30]
http://www.gff-szeged.hu/konyvtar/filestore/downloads/konyvtar/keszeli/alapveto_kateketika.pdf, 46-53.