a) Változás a Váci Piarista Gimnáziumban

Az én diákkoromban (1976–80) a piarista iskolákban és a többi szerzetesek által fenntartott iskolában a hagyományos diáklelkigyakorlatos forma legfontosabb része az volt, hogy a diákok prédikációkat hallgattak. Amikor piarista tanár lettem (1990), azt vettük észre, hogy az új diákgeneráció számára nem ad annyi örömet ez a forma, mint nekünk. A lelkigyakorlatok valahogy nem olyan jó hangulatúak, mint a mi időnkben. Elkezdtünk új formákat keresni, főként mi, fiatalabb szerzetesek.

1996-ban Guba András rendtársam értesült arról, hogy Alois Berger, német jezsuita atya tolmács segítségével Magyarországon is tart lelkigyakorlatokat. Ezeket felnőtteknek tartja, de nagyon újszerűen: nem a prédikációkon van a hangsúly, hanem olyan (főként manuális) tevékenységeket ad feladatul a résztvevőknek, amelyek képesek megérinteni a lelket, benső felismerésekhez vezetik a figyelmes résztvevőt. Ennek híre felvillanyozott minket, és heten részt is vettünk a nyáron egy ilyen lelkigyakorlaton, mert azt sejtettük, hogy ez jó forma lesz a diákok számára is.

Ez a lelkigyakorlat nekünk magunknak is nagyon gyümölcsöző volt, és többen is elkezdtünk dolgozni azon, hogy a magunkon megtapasztalt formát a diáklelkigyakorlatokban alkalmazzuk. Bennem az a cél fogalmazódott meg, hogy a lelkigyakorlaton a diákok ne csak halljanak a lelki élettel kapcsolatos dolgokról, pl. az imádság és az önismeret fontosságáról, hanem kapjanak gyakorlatibb segítséget is: végezzünk együtt imagyakorlatokat, önismereti gyakorlatokat. Így ne csak az Istenről való elméleti ismeretekben gyarapodjanak, hanem segítsük hozzá őket az Istennel és önmagukkal való találkozás élményéhez is.

A Váci Piarista Gimnáziumban, ahol 25 évig tanítottam, először az érettségi előtt álló osztályoknak tartottunk ilyen „Berger féle” lelkigyakorlatot. Nemes György rendtársam volt a hittanáruk. A lelkigyakorlat után az első hittanórán érdeklődött a diákoktól, hogy az eddig megszokott lelkigyakorlatokhoz képest hogy tetszett nekik a lelkigyakorlat. Utána úgy fogalmazta meg a diákok véleményét, hogy „100 : 0 az újfajta lelkigyakorlat javára”.

Ezen felbuzdulva a következő években egyre több évfolyamon tartottunk ilyen lelkigyakorlatot. Kb. egy évtizedig tartó fejlesztő munka következett tanártársak és szülők bevonásával. Jelenleg az iskolának minden évfolyamra van „új formájú” lelkigyakorlatos programja. Ez nem azt jelenti, hogy ne tartanánk továbbra is hasznosnak, ha a diákok jó előadásokat hallgatnak a keresztény élettel kapcsolatban. Erre is szoktunk alkalmat keríteni, pl. egy félnapos rekollekció keretében, de a lelkigyakorlatokon már az új formát valósítjuk meg.

Az újfajta lelkigyakorlat egyik legfőbb jellemzője, hogy a munka legnagyobb része kiscsoportokban zajlik. Ezért az új formára a kiscsoportos lelkigyakorlat elnevezés alakult ki.

A változás lényege, hogy a prédikációs lelkigyakorlatokról áttértünk a diákok aktivizálását jelentő kiscsoportos lelkigyakorlatokra.

Vajon csak a Váci Piarista Gimnáziumban történt ilyen változás? Mennyire jellemző ez más szerzetesi iskolákra is?

Ennek kiderítésére készítettem néhány interjút más szerzetesrendek képviselőivel az ő iskolájuk lelkigyakorlatairól. Egyrészt olyan iskolákat kerestem fel, amelyek már a rendszerváltozás alatt is működtek, másrészt olyanokat, amelyek a rendszerváltozás után indultak.

b) Változás a Pannonhalmi Bencés Gimnáziumban

(Interjú Dejcsics Konrád bencés szerzetessel)

Konrád atya 1998-ban érettségizett a Győri Bencés Gimnáziumban. Jelenleg a Pannonhalmi Bencés Gimnáziumban tanít.

• Milyen jellegűek voltak az iskolai lelkigyakorlatok diákkorodban?
• Háromnapos lelkigyakorlataink voltak évente egyszer Nagyböjtben frontális jelleggel az iskola épületében. Az egy évfolyamba tartozó osztályok együtt voltak egy teremben. A lelkigyakorlat meghatározó részét 45 perces beszédek hallgatása jelentette. Ezen kívül volt egy szentmise, egy beszélgetési alkalom a lelkigyakorlatvezetővel, esetleg egy videonézés.
• Meddig őrizte meg az iskola ezt a lelkigyakorlatos rendet?
• 2000-ig.
• Mi késztetett benneteket arra, hogy változtassatok a lelkigyakorlatok jellegén?
• Fellázadtak a diákok, ahogy én magam is annakidején.
• Milyen újításokat vezettetek be?
• Az volt az első változás, hogy minden osztály külön lelkigyakorlatozik. Az osztályok 70%-a el is utazik egy lelkigyakorlatozásra alkalmas helyre, pl. a tihanyi bencés apátságba. Minden osztályhoz lelkigyakorlatvezetőnek meghívnak egy papot vagy házaspárt, vagy pedig egy bencés atya vezeti a lelkigyakorlatot.
• A lelkigyakorlatok frontális jellege megmaradt az osztálylelkigyakorlatokon is?
• Mi, bencés szerzetesek részt vettünk egy kommunikációs tréningen, és úgy láttuk, hogy azok a formák, amelyeket ott megtapasztaltunk, bevihetők a lelkigyakorlatokba is. 15-20 perces témafelvetés után mindig kiscsoportban dolgozzuk fel a témát. Mindig van szabadidő és foci is. A kiscsoportos feladatokban arra törekszünk, hogy legyen csapatépítő jellege, de legyen hitet építő jellege is.
• Kialakult-e, hogy melyik évben milyen témát dolgoztok fel?
• Részben igen. 10-ben ill. 11-ben sort szoktunk keríteni a párkapcsolat témájára, 12-ben pedig a jövőképre. Minden lelkigyakorlat után az iskola vezetése összeírja a tapasztalatokat arról, hogy mi válik be, és mi nem. Kialakult egy adatbázis arról, hogy kiket érdemes meghívni, hova érdemes menni, milyen program jó az egyes évfolyamokban. Az egyes osztályok lelkigyakorlatát az osztályfőnökök szervezik az osztályhoz rendelt bencés szerzetes, az „osztálybencés” segítségével. Az ő munkájukat segíti ez a központi adatbázis.

c) Változás a budapesti Patrona Hungariae Gimnáziumban

(Interjú Gallatz M. Klarissza nővérrel)

Klarissza nővér a budapesti Patrona Hungariae gimnáziumban tanult 1994-től 2000-ig. Jelenleg ott tanít.

• Milyen emlékeid vannak diákkorod lelkigyakorlatairól?
• Az iskola épületében voltunk. Napi 3-4 beszédet hallgattunk, a beszédek között csendben kellett lennünk, és gondolkoznunk a hallottakon, vagy kimentünk együtt sétálni, esetleg az osztályteremben beszélgettünk az osztályfőnök vezetésével. 12-ben egy olyan atya tartotta a lelkigyakorlatunkat, aki egy jegyespárt is hozott magával. Ebben egyszer csoportbeszélgetés is volt, más alkalommal filmnézés, gyónási lehetőség és szentmise. Emlékszem, hogy pár évvel később már volt egy-két osztály, akik elmentek valahova máshova lelkigyakorlatozni, és volt valamennyire beszélgetős jellege is a lelkigyakorlatuknak.
• Jelenleg hogy történnek a lelkigyakorlatok?
• Az osztályok szinte mindig külön tartják a lelkigyakorlatukat. A 12-esek viszont mindig együtt lelkigyakorlatoznak Papp Miklós atya vezetésével. A nagyböjti lelkigyakorlat ideje 3 napról kettőre csökkent, megmaradt 1 nap ősszel, majd a kétnapos lelkigyakorlat átkerült a tanév kezdetére. Az osztályfőnökök feladata a szervezés. Ebben segítenek egymásnak.
• Milyen jellegűek ezek az osztálylelkigyakorlatok?
• Ez attól függ, hogy ki vezeti. Jellemzően csoportos feladatok, tánc, filmről beszélgetés, szentmise szokott benne lenni. Ezek a programok az osztály közösségformálására is alkalmasak. Szoktak például szalézi szerzetest kérni a vezetésre, aki a szalézi oratóriumhoz hasonlóan tartja a lelkigyakorlatot. Tavaly a 9-esek Nagymarosra mentek plébániai típusú evangelizációs lelkigyakorlatra. Öregdiákokat hívtunk, ők találták ki a programokat. Változatos volt. Kettesével vezették a csoportokat. Elhangzottak tanúságtételek is, amelyeket kiscsoportos megbeszélés követett. Volt olyan lelkigyakorlat is, amelyet egy Schönstatti családmozgalomhoz tartozó szülőpár vezetett.
• Szeretnétek-e kidolgozni egy olyan rendszert, amelyben minden évfolyam részére rendelkezésre áll egy bevált lelkigyakorlatos program?
• Komolyan fontolgatjuk, hogy ebben kövessük a „váci modellt”, a napokban alakul, hogy ki lesz ennek a felelőse.

d) Változás az esztergomi Ferences Gimnáziumban

(Interjú Zarándy Gergely Kleofás ferences szerzetessel)

Kleofás atya az esztergomi Ferences Gimnáziumban tanít. Ott is tanult diákként.

• A te diákkorodban milyen volt egy lelkigyakorlat az iskolában?
• Hosszú beszédek (elmélkedések) sorozata volt. Több osztálynak együtt.
• Miért változtattatok ezen a hagyományos formán?
• Egyrészt mások a mai diákjaink. Kevésbé hívők. Ma az iskolában nem csak megerősítenünk kell az amúgy már meglevő hitet, hanem evangelizálnunk kell, vagyis hitet ébreszteni. Másrészt módszertanilag sem látjuk helyesnek a régi módszert. Már akkor is kevéssé megérintő volt, legfeljebb fegyelmezettebben fogadták az akkori diákok.
• Hogyan jellemeznéd a mai lelkigyakorlatokat az iskolában?
• A lelkigyakorlatok osztálykeretben történnek. Minden osztálynak világi osztályfőnöke, és ferences szerzetes prefektusa van. Ők ketten szervezik meg a lelkigyakorlatot. Igyekszünk a diákokat aktívvá tenni. Élményszerű feladatokat adunk nekik, kiscsoportban beszélgethetnek megadott témákról, játékra, kikapcsolódásra is szánunk időt.
• Van-e kialakult tematikája az egyes évfolyamoknak?
• Részben igen, de ez nem kötelezi az osztályfőnököket. 7-ben például játékos, kirándulós a lelkigyakorlat, és jelentős téma benne a ferencességgel való ismerkedés. 9-ben és 10-ben nem alakult ki megszokott téma. Én például Kapisztrán atyát hívtam meg egyszer a 10-es osztályomhoz, hogy különböző imamódokkal ismertesse meg őket. 11-ben Sümegre szoktak menni az osztályok Barsi Balázs atyához. Ő beszédeket tart nekik, de ezt nem bánjuk, mert örülünk annak, hogy egy különösen intelligens embert hallhatnak. A diákok sem jöttek vissza soha rossz szájízzel. 12-ben majdnem minden osztály elzarándokol Assisibe, és ott lelkigyakorlatoznak.

e) Lelkigyakorlatok egy új iskolában

(Interjú Komáromi Jób ferences szerzetessel)

Komáromi Jób jelentős ideig a budapesti Szent Angéla Ferences Általános Iskola és Gimnáziumban tanított, és szervezte az iskola lelki életét, többek között a lelkigyakorlatokat. Arról kérdeztem, hogy ott hogyan végezte ez utóbbi feladatát.

• Úgy tudom, ez az iskola az Orsolyita Rendé volt eredetileg. Hogyan lett ferences iskola?
• 1994-ben, amikor az orsolyiták újra indíthatták az iskolát, minket kértek meg az iskola vezetésére. Az intézmény első ferences igazgatója Félix atya volt. Később át is vettük az iskolát, a Ferences Rend lett a teljes jogú fenntartó.
• Milyen rendszerben történtek a lelkigyakorlatok az első években?
• Bevallom őszintén, hogy a kezdeti időszakról nem sokat tudok e téren. Én Róbert testvér igazgatósága alatt csöppentem a rendszerbe, aki azt a struktúrát alakította ki, hogy nem egy időben volt az összes osztály lelkigyakorlata, hanem minden osztály egy tanítási napot szabadon felhasználhatott erre az évben. Aztán úgy alakítottuk, hogy rendszerint csütörtök délután utaztunk el, és szombat estére érkeztünk haza. Kezdetben minden osztályfőnök maga szervezte meg, hogy mikor és hol legyen a lelkigyakorlat, és hogy ki vezesse.
• Amikor 2009-ben te vetted kezedbe a lelkigyakorlatokat, mit alakítottál a rendszeren?
• Nekem 9-től felfelé sikerült rendszerbe szerveznem a lelkigyakorlatokat. Az évek során fix programokat alakítottunk ki az egyes évfolyamokon. Minden évben egy ferences vonatkozású helyre mentünk, és minden lelkigyakorlatot mi tartottunk: 9-ben a szegedi rendházba, 10-ben Mátraverebély-Szentkútra, 11-ben Szécsénybe és 12-ben Assisibe. Lényeges vonásnak tartom, hogy e lelki alkalmakat gyakorlatilag a kollégáimmal és a diákjainkkal együtt alakítottuk ki. A kollégák közül tágabb értelemben 25 fő, szűkebben 15 fő vett részt ebben a közös munkában. És számtalan diák…
• Mi volt az alapelved, amikor a programokat kidolgoztad?
• Lényeges tapasztalat volt számomra, amikor részt vettem Jálics Ferenc jezsuita szerzetes szemlélődő lelkigyakorlatán. Minden onnan indult. Ő nyolc napon keresztül csak egyetlen egyszer tanított, a többi időben gyakorlatokat végeztünk. Ez meghatározó volt számomra. Elmozdított és felszabadított egy olyan irányba, amelyben ráéreztem, hogy valójában nem nekünk kell „okosakat” mondanunk, a lényeg nem a szavak szintjén zajlik. Én sem beszélek sokat a diákoknak, és igyekeztem kipuhatolni, hogy az egyes korosztályoknak milyen feladatok segítenek Istenhez közelebb kerülni. A lelkigyakorlat szíve minden esetben a péntek esti szentségimádás, ott történik a lényeg: az Istennel való találkozás. Mert – ahogy a fiataloknak is mindig mondtam – minden lelkigyakorlat annyit ér, amennyire az Istennel találkozol. Az ezt megelőző gyakorlatoknak elsősorban az a funkciója, hogy ráhangolja őket erre a találkozásra – na meg egy kis szükséges agytorna, mely azonban a szívig hatol. Ezekben is lényegesnek tűnt azonban a frontális módszer csökkentése. Általában 70%-ban a fiataloké volt a szó, mi csak a folyammedret készítettük elő a helyes irány megtalálásához – és (az ofőkkel és helyetteseikkel együtt!!!) generáltuk, irányítottuk, s ha kellett elmélyítettük a vitát, beszélgetést.
• Mi a lelkigyakorlat témája az egyes években?
• 9-ben „Bevezetés a ferences lelkiségbe – önmagunkon keresztül”. 10-ben a „Párkapcsolat, szerelem, szexualitás: készülés a családos életre”. 11-ben Szécsényben „Ismerkedés a ferences lelkiség tágasságával – avagy belekóstolás az iskolán kívüli ferences lelkiségbe”. Ez egyben előkészület a rákövetkező év assisii zarándoklatára. Itt lehetőségük van a Rend mindhárom ágával találkozni: az első rend kolostorában lakunk és találkozunk a ferences novíciusokkal is, meglátogatjuk a szécsényi klarissza monostort és az ottani szegénygondozó ferences nővéreket. 12-ben pedig Assisi városának Szt. Ferenccel átitatott légkörébe való „fejesugrás” történik. Itt az egyes Szt. Ferenchez kötődő helyszínekkel kapcsolatban kapnak személyes életükre lebontott feladatokat.
• Hogyan lelkigyakorlatoznak az általános iskolai évfolyamok?
• Az első évfolyamokban (1-4-ig) általában nincsenek osztálylelkigyakorlatok, hanem lelki napok. 5-8-ig Krisztián testvér vezetett 2 napos lelkigyakorlatokat az osztályoknak. Mindig elmentek valahova, és ott aludtak. A téma többnyire változott az egyes osztályok aktuális lelki szükségletei szerint. Hosszú távú terv volt azonban a felsős lelkigyakorlatok rendszerbe szedése, kiépítése is.

f) A szerzetesiskolák tapasztalatainak összegzése

Láthatjuk, hogy a megkérdezettek mindegyikének iskolájában áttértek a prédikációs lelkigyakorlatokról a diákok aktívabb részvételét kívánó és élményszerűbb lelkigyakorlatformákra, amelyek legtöbbször kiscsoportos formában történnek. A prédikációs forma nem volt hatékony. Úgy érezték, hogy nem jutott el a diákokhoz az az üzenet, amelyet szerettek volna. Mi lehet ennek az oka? A világban, és főként a fiatalok világában megváltozott az ismeretszerzés módja. Változnak az oktatási módszerek is. Nagyobb fontossága van a tanulók saját tevékenységének. A lexikális tudás növeléséről áttevődött a hangsúly a kompetenciák fejlesztésére. A szellemi–lelki növekedés saját tapasztalatokon alapulva történik. A másik ok a vallási élet megváltozása. Kevesebb diáknak van mélyen hívő családja. Nemcsak vallási ismereteket hoznak kevesebbet otthonról, kevésbé tapasztalják meg a keresztény életet is a mindennapokban. Ezért nagyobb szükségük van a hittel kapcsolatos tapasztalatokra.

Ennek megfelelően szerzetesi iskolák útkeresésének lényege, hogy új lelkigyakorlatos formákat találjanak, amelyek az életkori sajátságoknak megfelelően olyan tapasztalatokhoz juttatják a diákokat, amelyek segítségével elmélyülhetnek a keresztény életben. Az iskolai tanításhoz hasonlóan a lelkigyakorlatokban is nagyobb szerepet akarnak juttatni a kompetenciák feljesztésének. Amikor a kiscsoportos lelkigyakorlat kifejezést használom, akkor ebbe a fogalomba beleértem mindezeket a törekvéseket, célkitűzéseket.

Több esetben észrevehetjük, hogy az új formák kialakításához a szerzetesek a saját életükben tapasztalt új formákat használták fel (a piaristák a Berger féle lelkigyakorlatot, a bencések a szerzetesek közös kommunkiációs tréningjét, Komáromi Jób pedig Jálics Ferenc atya lelkigyakorlatát).

Mind az öt iskola törekszik arra, hogy az egyes évfolyamokra meghatározott lelkigyakorlatos programot dolgozzon ki az életkori sajátságok figyelembe vételével.